Balázs György, Csanádi Norbert
HULLÁMREPÜLÉSEK MAGYARORSZÁG LÉGTERÉBEN 

Vitorlázórepülők a harmincas évek elején, repülésük közben ismeretlen jelenségekkel találkoztak. Ekkor már világszerte ismerték a lejtőkön felfelé áramló szelek emelőerejét, ismerték a meleg levegőkémények (termikek) emelő hatását.

A felfelé áramló levegőtömegben sorra születtek a magassági, időtartam- és távolsági repülések. A repülések során találkoztak a félelmetes erejű, rázós rotorokkal és a szelíden emelő hullámterekkel.

Már 1924-ben Kurt Wegener német meteorológus pilóta leírta a hullámban történő repüléseinek tapasztalatát. 1933-ban Wolf Hirth már tudatosan repülte a lengyel Jelenia Górában a hullámemelő-tereket.

Hazánkban először 1938-ban Rotter Lajos repült hullámemelő-térben egy 2600 m-es magasságot, majd Szilas (Steff) Tibor és Tardos (Tatarek) Béla meteorológus végeztek géppárban hurokrepülést Budapest–Esztergom–Budapest útvonalon hullámban. Ahhoz, hogy a magyar hullámrepülések nagyszerű eredményeivel megismerkedhessünk, szükséges, hogy a természetnek ezt a csodálatos adományát közelebbről megvizsgáljuk és megismerkedjünk a hullámrepülés elméletével, kialakulásának lehetőségeivel.

Mi a magas légköri hullámmozgás?

Ha egyenletes szél fúj egy hegy gerincére merőlegesen, az mindig létrehoz egyfajta légköri hullámmozgást. Az áramlás a hegygerinc szél felőli oldalán felemelkedik, a gerinc hát felőli oldalán visszasüllyed. A gerinc szél felőli oldalán állandó emelőtér, a hát felőli oldalán állandó merülőzóna alakul ki. A szél felőli oldalon kialakult emelőtér teszi  lehetővé a vitorlázórepülők számára a lejtővitorlázást, amit már a repülés hőskorában felfedeztek; amíg a jó szél fúj, biztos emelés található a hegygerinc előtt. Nagyon vadregényes hosszú órákon keresztül vitorlázni a fák és a sziklák fölött, a baj csupán annyi, hogy az emelés helyhez kötött, és az elérhető magasság legfeljebb a hegy magasságának másfél-kétszerese.

De ha a szél egyenletesen erősödik a magassággal, iránya állandó, és ugyanakkor a hőmérséklet magassági menete is kedvező, akkor ez a légköri hullámmozgás a hegy mögött sok ezer méter magasságig — néha egészen a tropopauzáig — kiterjed és a vitorlázó-repülőknek óriási lehetőséget nyújt. A zivatarfelhő repülésnél nagyobb magasságok elérését és különösen hosszú távrepüléseket tesz lehetővé.

Magaslégköri hullámok kialakulása

Hullámban repülték a magassági világrekordokat (abszolút: Robert R. Harris USA 1986. február 17. 14938 m; relatív: Paul Bikle USA 1961. február 25. 12894 m) és a vitorlázórepülés történetének eddigi legnagyobb távját. (Terrence Raymond Delore New Zeeland 1994. november 5. 2049 km).

A rekordrepülés barogramja

A magyar vitorlázópilóták is túlnyomórészt hullámban repülték arany- és gyémánt- magasságaikat, az utóbbi 15 évben itthon Gyöngyösön vagy Dunakeszin.

A klasszikus hullámelmélet szerint a hullám kialakulásához három feltételnek kell teljesülnie: hegy,  szél, stabilitás.

    1.  Hegy: Minél hosszabb és minél markánsabb a hegygerinc, annál jobb.

A hullám keletkezésének az kedvez igazán, ha a hegy hátszél felőli oldala meredeken lejt a síkság felé. Magasabb hegy általában nagyobb lehetőség, de a kisebb hegyek is kiválthatnak jó hullámokat, ha méretük megfelel az áramló levegő természetes hullámhosszának. Talán ez a magyarázata annak, hogy hegyeink (Mátra, Börzsöny és Pilis–Visegrádi-hegység), bár nem túl magasak és markáns gerincük nincs, mégis jó hullámokat keltenek.

    2. Szél: Irányát illetően a szélnek közel merőlegesen kell fújnia a hegy gerincére. A gerincen a szél erőssége minimum 7...8 m/s (15 kts) legyen, a magassággal erősödjön és az iránya ne változzék. Ilyen szél általában a futóáramlások (jet stream) alatt, vagy annak közelében fúj. Azon a magasságon, ahol a szél legyengül, vagy iránya lényegesen megváltozik, ott a légköri hullámmozgás megszűnik. A legtöbb hullámrepülésre alkalmas időhelyzet akkor alakul ki, ha egy magasnyomású rendszer (anticiklon) az Ibériai-félsziget felett, egy alacsonynyomású (ciklon) pedig Ukrajnától északra helyezkedik el (2. ábra). Ilyenkor a Kárpát-medence a két bárikus rendszer között van, az áramlás a talajon és a magasban egyaránt felgyorsul.

     3. Stabilitás: Nem sokkal a hegy gerince felett egy inverziós vagy izoterm rétegnek kell lennie, és e felett nagy kiterjedésű - több ezer méter vastag - stabil légtömegnek kell elhelyezkednie. A legerősebb hullámemelés a legstabilabb légrétegben lesz.

A számunkra legkedvezőbb stabilitási feltételek akkor jönnek létre, amikor a jet stream tőlünk kissé keletre helyezkedik el.

Jellegzetes hullámfelhők Farkas-hegy felett

Ilyenkor az anticiklon befolyási övezetében vagyunk, és a magasban száraz meleg levegő áramlik nagy sebességgel. Minden rekord ilyen helyzetben született. Külön figyelmet érdemel, hogy Dunakeszin az esetek több mint 60 százalékában a pilóták termikből csatlakoztak a hullámhoz. A stabilitás csak az inverzió fölött követelmény, az inverzió alatt a légállapot lehet labilis is! Termikben fel lehet emelkedni az inverzió aljáig, ahol el lehet érni a kezdetben gyenge, de a magassággal erősödő hullámot.

 
A termiket jelző kumuluszok és mögöttük a hullámfelhők

Az 1985–1995 között teljesített magassági repülések száma

Vitorlázórepülőink, amíg a hullámrepülés lehetőségeivel ismerkedtek, rájöttek, hogy a tudatosan végrehajtandó kísérletekhez megfelelő technikai felszereltség szükséges. A vitorlázó teljesítménygépeket el kell látni légzőkészülékkel, rádióval, megfelelő hőszigeteltséggel és párátlanítóval. A pilótáknak megfelelő műszerrepülési gyakorlattal és szívóssággal kell rendelkezniük.

A tudatos kísérletek elég sokáig várattak magukra, míg végül Kasza József pilóta és Tardos Béla meteorológus kezdeményezésére 1951-ben a hasznosi repülőtéren (Mátra Ny-i oldala) hullámkísérleti tábort rendeztek. Sajnos, az időjárás nem kedvezett, és így csak 1955. november 23. és december 10. között a gyöngyös-pipishegyi repülőtéren sikerült a tábort megismételni. Ebben a táborban 18 nap alatt 24 magassági teljesítményt repültek 227 óra idővel, és négyen emelkedtek 5000 m fölé hullámban.

Közben a pilótáknak egyes más terület feletti repüléseik során adódtak váratlan hullámrepülési élményeik. Így e sorok egyik írója, Cs. N. 1953. november 22-én Farkas-hegyen egy Meisével időtartam-repülésre indult. Éjszaka rotorok keletkeztek,  s a farkas-hegyi lejtő háta mögé sodródva, a pilóta négy felhőréteg áttörésével a hullámemelést kihasználva 4300 m-ig emelkedett, majd az erős hátrasodródás miatt otthagyva az emelőteret visszarepült a lejtőre, ahol még hosszú ideig maradt a levegőben. 15 óra repülés után, mivel a  szél leállt, a pilóta leszállt.

Ugyancsak e sorok írójával fordult elő, hogy 1958. február 4-én "Ifjúság" típusú vitorlázógéppel oktatás közben a szentendrei-sziget D-i csücske felett hullámemelő térben 4200 m-ig emelkedett, majd leszállva Dunakeszi-repülőtéren a motoros előképzettségű növendéket a hullámemelő térbe vontatta, s a növendék egy felszállás keretében az ezüst- és aranykoszorú magassági feltételét kirepülte. Egyébként ez volt a növendék életének első egyedülrepülése vitorlázógéppel.

1957. november 26. és december 10. között Gyöngyösön ismét hullámkísérleti tábort rendeztek. A két hét alatt három igazi hullámnap volt, amikor repülőink öt gyémánt-magasságot (5000 m felett), tizenhárom aranykoszorú-magasságot (3000 m felett) repültek, és két magassági rekord született. Ebből Lipták Lajos 6659 m relatív és 7253 m abszolút magassági rekordja évtizedekig tartotta magát. 1958-ban a megismételt hullámtáborban Gyöngyösön, a kedvezőnek mondható egyetlen hullámnapon, december 6-án hat magassági teljesítmény született.

Ezek után hosszabb szünet következett, már-már úgy látszott, hogy repülőink nem bíznak a hazai hullámterekben, mert Szalma János, Lendvári Csaba és Szabadfy Botond kezdeményezésére Jelenia Góra hullámterében kerestek további lehetőségeket. Ez 1974-től a nyolcvanas évekig tartott, s ezalatt kb. 16 gyémánt-magasságot repültek a magyar repülők.

A nyolcvanas évektől ismét a hazai lehetőségek kihasználása került előtérbe.  A Mátra hullámterében az első gépek 3000 m felett 1980. február 28-án repültek. Az első aranykoszorú-magasság elérése 1981. január 24-én Kóré Vilmos, az első gyémánt- magasságé pedig 1982. február 2-án Molnár Géza nevéhez fűződik. Legnagyobb magasságot, 7254 m-t Csordás Tamás repülte 1983. december 28-án. Az elmúlt 16 év alatt 403-szor emelkedtek a Mátra hullámterében 3000 m és 5000 m fölé, ebből 137 esetben aranymagasság, 174 alkalommal pedig gyémántmagasság született.

1988. december 20. és 30. között a Mátra felett kialakult hullámtérben soha nem remélt siker született. A 10 nap alatt 71 gyémántmagasságot repültek pilótáink. Befejeztek 22 arany- és 30 gyémántkoszorút, ezenkívül 47-en teljesítették a gyémántkoszorú magassági feltételét. Kiss Zsuzsa a női együléses kategóriában — 13 éve fennálló — három magassági rekordot döntött meg. Halasi Gáborné és Zsolnai Rita új nemzeti és országos abszolút magassági rekordot repültek a kétüléses kategóriában.

A repülők egybehangzó véleménye volt, hogy a „Mátra törlesztette azt a sok anyagi és szellemi energiát, amit repülőink befektettek". A csodálatos eredmények sora sarkallta repülőinket, hogy keressék az új utakat az égbolt láthatatlan országútjain. Sokan bíztak abban, hogy nem csak a Mátra hegyvonulatai ajándékozhatják meg repülőinket a hullámrepülés szépségeivel. A Pilis, a Börzsöny és Dunazug hegységek hullámemelőtere még nem volt felderítve. Dunakesziről kiindulva megkezdődtek a felderítések és a szisztematikus anyaggyűjtés. Az újonnan feltárt lehetőségek során hazánkban egykor elképzelhetetlen magassági rekordrepülések születtek.

Dunakeszi hullámrepülések 1985-1995

Az ötvenes években Katona Sándor 4400 m-ig, Petróczy György 4200 m-ig emelkedtek hullámban Super Futárral. Petróczy szolnoki céltávot repült. Voltak vitorlázópilóták, akik tudták, hol kell keresni a hullámot, és voltak vontatópilóták, akik tudták, hova kell húzni a vitorlázó repülőgépet, de az egykori nagy elődök tapasztalataiból a mai pilótákhoz nem jutott el semmi.

Az ötvenes évek kezdeti sikerei után az MHSZ-időkben  télen szünetelt a repülés. Hullámot csak véletlenül repültek, úgy tekintettek rá, mint valami ritka természeti csodára. Nem hitték, hogy ezek a kis hegyek is tudnak komoly emeléseket produkálni. Mindenki úgy gondolta, hogy a nagy lehetőségeket a Mátrában, még inkább Lengyelországban Jelenia Górában kell keresni. Ők még úgy tanulták, hogy a hullám kizárólag téli jelenség, a termikus labilitással nem fér össze. Ma már tudjuk, hogy ez nem így van.

Kitartóan kutattak, termikből megkeresték és meg is találták a hullámot, több ezer méterrel a kumuluszok fölé emelkedtek. Megszületett az első tiszta 5000 m, Kubits György elsőként teljesítette a gyémántkoszorús követelményeket Dunakeszin. Ezek az eredmények óriási lökést adtak a további próbálkozásoknak. Senki nem kételkedett tovább, elhatározták, hogy a hullámrepülést többé nem bízzák a véletlenre. Elkezdték gyűjteni, rendszerezni a hullámidőkhöz tartozó meteorológiai adatokat és repülési tapasztalatokat. A pilóták minden sikeres hullámrepülésről beszámolót írtak, térképre rajzolták az emelések helyét. A rendszerváltozást követően a MALÉV Repülőklub önálló üzemeltetési jogot kapott, repülhettek bármikor, télen is.

Meteorológiai figyelőszolgálatot szerveztek, igyekeztek minden alkalmat kihasználni. Sorra születtek a négy-, öt-, hat-, sőt hétezres magasságok, majd országos rekordok, 10 arany- és 21 gyémántkoszorút fejeztek be. Az első Dunakeszire visszatérő (hurok) hullámtávrepülést Gulyás György hajtotta végre 1994. január 29-én. A Börzsöny mögött 4950 m-ig emelkedett, átsiklott a Mátrába, itt visszaemelkedett 4000 m fölé, majd hazarepült Dunakeszire. 1994. március 14-én Sindely János 7918 m-es magassági repülésével 37 éves rekordot döntött meg,  majd december 12-én Hegedűs László őt is túlszárnyalta 8326 m-es csúcsával.

Az elmúlt 10 év során összesen 88 jelentős magassági repülést regisztráltak. Feltérképezték a Pilis-Visegrádi-hegység és a Börzsöny hullámtereit, az északi, északnyugati, sőt délnyugati szélirányokat is. Behatárolták azokat az időjárási helyzeteket, amikor a hullám lehetséges. Készítettek statisztikát a hullámok időbeni gyakoriságáról. (A hullám nem kizárólag téli jelenség!) Sok mindent megtudtak a dunakeszi hullámról, de sok izgalmas kérdés megválaszolása várat még magára.

A repülések lendületesen folytatódnak, a tapasztalatokat továbbra is gyűjtik és rendszerezik, hogy a továbbiakban még jobb eredmények születhessenek.

A cikk a Magyar Szárnyak 1996. évi 24. számában (272–275. o.) jelent meg.

http://magyarszarnyak.uw.hu/sportrepules/hullamrep.html