CSAK A SZERENCSÉN MÚLOTT
„Minden elhallgatott igazság méreggé válik.” (Nietzsche)
Jó pár évvel ezelőtt 2003 július 21-én a repülés biztonságát – hivatalos álláspont szerint – egyáltalán nem veszélyeztető eseményről számolt be több újság, illetve TV és rádióállomás.
A HungaroControl alias Magyar Légiforgalmi – ha kell, „sztrájk leverő” – Szolgálat sundán-bundán kinevezett egyik „hozzáértő” vezetőjének nyilatkozata alapján egy B737-200-as típusú Aerosweet légitársaság által üzemeltetett utasszállító repülőgépnek a Ferihegyi Repülőtér 31R (31 a 310 fokos irány, az R a repülőtér jobb oldali futópályájának a jelölése) futópálya feletti átstartolását szokásos, mondhatni mindennapos – tulajdonképpen a teraszon nézelődők meghökkentő szórakoztatásának tekinthető – eseménynek aposztrofálták.
Meglehetősen bosszantó, hogy a bizalmi alapon nyugvó szabályozással tevékenykedő HungaroControl vezetése bőrét menteni akarva, megengedhetetlenül még mindig folyamatosan füllentett. Hiszen nem a valós, drámaian alakult, borzasztó következmény reális lehetőségét magában foglaló rep. eseményt tárta a mit sem sejtő, a repülést biztonságosnak gondoló, általuk laikusnak tekintett – ezért könnyedén becsapható – közvélemény elé.
A vazallusok táborát kerülő szakemberek véleménye szerint ui. az emlékezetes „légi bemutató” a légi közlekedés biztonságát rendkívül súlyosan veszélyeztette. Gyökeres ellentétben a légiforgalmi irányítás szakszerű, és ami fontosabb, biztonságos bonyolításáért, szervezéséért felelős, baklövések elkövetésében már kellő gyakorlattal bíró főosztályvezető média nyilatkozatában állítottakkal.
Mi történt valójában?
A baljós, intő előjel már korábban megmutatkozott.
Azon az emlékezetes hétfőn Ferhegyen karbantartási munkák miatt kora délelőttig a 31L (bal) futópálya a légi forgalom elől zárva volt. Az irányítótoronyban szolgálatot teljesítő légiforgalmi irányító a munkáját egy gyakornok oktatása mellett végezte. Aki a szakszolgálati engedély megszerzéséig felügyelet nélkül irányítói feladatokat nem láthatott volna el. Ebből következően a gyakornok engedélyt, utasítást nem adhatott.
A joggal szigorú tiltó szabályok ellenére a légiforgalmi irányító a gyakornokot a munkavégzés során – a történések ismeretében – vélhetően egyedül hagyta.
Az időközben megszűnt pályazárás tudatában a gyakornok „Ide nekem az oroszlánt!” felkiáltással a 31L futópályára leszállási engedélyt adott a Germán Wings, Airbus A319-es típusú utasszállító repülőgépe számára.
Eközben a 31R futópálya végrehajtó pontján a Tyrolan Dash-8-as két hajtóműves gázturbinás légcsavaros utasszállító repülőgépe bécsi útjához, már a felszállási engedély birtokában készülődött a nekifutáshoz.
Tudni kell, hogy az optimális üzemeltetést lehetetlenné tevő nevetséges, ráadásul jelentős költségeket felemésztő zajvédelemi előírások miatt a 31R futópályáról felszálló repülőgépeknek az emelkedés során balra előtte párhuzamosan húzódó 31L futópálya irányában fordulva a Rákoskeresztúri Köztemető felett kell folytatni a repülést, még a felszállás előtt engedélyezett ún. indulási eljárás vagy a légiforgalmi irányító utasítása szerint.
A történethez tartozó megjegyzés. Míg a repülőgép biztonságosan nem ér földet, minden esetben számítani kell az átstartolásra. Az átstartolás során a pilóta megszakítja a süllyedést vagy a kifutást és a futópálya felett egy előre meghatározott magasságot elérve a futópálya síkjából az adott futópályára vonatkozó eljárás szerint az előírt vagy a légiforgalmi irányító által meghatározott irányba kifordul, és biztonságos magasságban egy iskolakör repülése után ismételten megkísérli a leszállást.
A viszonylag kis sebességgel repülő Tyrolean gépe körülbelül azon időben emelkedett el a betonról, amikor az A319-es baj nélkül földet ért.
Amennyiben a German Wings gépének személyzete bármely ok miatt átstartolásra kényszerül, úgy a felszálló és a 31L futópálya felé forduló Dash-8-assal a jóval nagyobb sebességgel repülni képes, szintén emelkedésben lévő Airbus össze is ütközhetett volna, mivel repülési pályájuk egy szakasza keresztezhette egymást.
Az egyértelmű hibából nem okulva, pár perccel később ismét és kizárólag a sors kegye segített.
Az apró” ügyetlenséget követően, az ifjú titán felszállási engedélyt adott a HA-VES lajstrom jelű kisgép számára a 31L futópályáról történő felszállásra, majd jobbfordulóval a CTR-ből (a repülőtéren lévő irányítótorony irányítási körzete) való kirepülésre.
Vélhetően erről az alapvetően lényeges döntésről megfeledkezve adott kigurulási és felszállási engedélyt a 31R futópályáról való felszállásra a váróponton álló Lufthansa Dash-8-as személyzetének. A rádión kapott engedélyek nyugtázását követően a futópályára kiguruló gép személyzet szerencsére észlelte a CTR légterében eléjük forduló kisgépet. Ezért csak amikor a légtér számukra szabaddá vált, kezdték meg a felszálláshoz szükséges nekifutást.
Időközben a helyére visszaérkező irányító észlelte a gyakornoka helytelen cselekedete miatt kialakult vészhelyzetet. A katasztrófa elhárítása érdekében a siklópályán ugyancsak a gyakornok által kiadott leszállási engedéllyel süllyedő ukrán B737-200-as repülőgép személyzetét a pályaküszöb előtt az átstartolásra, majd ezt követően a felszállási eljárást már megkezdő, és mintegy 200km-es sebességgel guruló Dash-8-as repülőgép személyzetét a felszállási eljárás azonnali megszakítására utasította.
A kapott utasításokat – előírás szerint – mindkép gép személyzete haladéktalanul végre is hajtotta.
A végrehajtás során a pálya fölött átstartolást végző repülőgép veszélyesen megközelítette a pilóták által kétségbeesetten fékezett Dash-8-ast. A megközelítés mértékét és az egyéb paramétereket a repülőgépeken elhelyezett adatrögzítőkön tárolt adatokból és a rögzített radarképekből pontosan meg lehetett állapítani.
Kérdés persze, hogy a rájuk nézve roppant kínos malőrt minden áron elhallgatni, ill. bagatellizálni akaró felügyeletek és felügyelő „illetékesek” véletlenül megfeledkeztek az alapvető említett bizonyítékoknak minősülő adatok megszerzéséről és hatékony őrzéséről és így hatósági feladataikból adódó joguk és kötelezettségük folytán a hivatalból történő vizsgálatról.
A hivatalosnak kikiáltott, de semmivel nem bizonyított, pontosan 250m-re taksált pálya feletti áthúzással színesített átstartolás minimális magasságát az érdektelen szem és fültanuk és az elfogulatlan hozzáértők tudomásom szerint csak 30-60m-re becsülték.
Ha a 250m-es érték a valós, úgy az átstartolást a futópályaküszöbtől a siklópályán haladó repülőgépnek kb. 4 km-re el kellett volna kezdenie. Ez esetben viszont ha az átstartolási eljárásban előírtakat az ukrán gép személyzete végrehajtja a Dash-8-as felett, már majd 1000 m-en repülnek el.
A megszakított felszállást az ezzel együtt járó vészes adrenalin szint emelkedése mellett átélt utasok a maximális teljesítményre állított hajtóművekkel felettük átdübörgő B737-200-as veterán gép magasságát a hivatalosan állított 250m-nél jóval közelebbinek gondolták, melyet az ukrán „madár” talajra vetült és a Dash-8-as ablakaiból is látható óriási árnyéka számukra félelmetes meggyőzéssel igazolt.
Minden esetre a szívinfarktust éppen, hogy elkerülő Lufthansa kapitánya a megrémült, halál közeli élményt átélt utasaival közölte a rendkívüli repülési eseménynek minősülő megszakított felszállás okát és azon véleményét, hogy mindezért a felelősség nem őket, hanem a TWR (irányító torony) légiforgalmi irányítóját terheli.
Az átstartolást végző ukrán gép az eljárás során számára előírt jobb forduló következtében a 31L pályáról felszállt és az előtte lévő légtérben a B737-200-nál jóval kisebb sebességgel repülő HA-VES –t is veszélyesen megközelítette. A vízszintes megközelítés mértéke másfél mérföldön belül volt, szemben az előírt 5 mérfölddel, a függőleges elkülönülés a levegőben lévő gépek között pedig jóval kevesebb volt a megengedett 300m-nél.
Jellemző a hírközlő szervezetek közül csak a Budapest TV vállalta fel az igazság közreadását. A többi írott és elektronikus médiák mameluk szerkesztőségei nem tettek említést az átstartolás tényleges okairól, hanem szervilisen elfogadják a HungaroControl főosztályvezetőjének hazug verzióját, miszerint a Lufthansa pilótáinak a felszállással való késlekedése és az Aerosweet személyzetének a szokásosnál nagyobb sebességgel végzett megközelítése - amely állítás egyébként teljesen abszurd - tette szükségessé az átstartolásra vonatkozó utasítás kiadását.
A Magyar Légiforgalmi Szolgálatok Szakszervezetének (MLSZSZ) az esetről szóló sajtóközleményeit figyelmen kívül hagyva konzekvensen elhallgatták a megszakított felszállás tényét, a vertikális és horizontális veszélyes megközelítések sorozatát.
A híradásokból diszkréten az is kimaradt, hogy mindezek okául a szabálytalan s helytelen légiforgalmi irányítói tevékenység szolgált, valamint a 31L futópályáról felszállt, a közvélemény előtt gondosan eltitkolni igyekezett HA-VES lajstromjelű kisgép jelenléte milyen alapvető szerepet játszott, egy olyan közvetlen katasztrófa helyzet előidézésében, amelyhez hasonló Ferihegyen hála Istennek 40 éve nem fordult elő.
A helyzet reális megítéléséhez azonban hozzátartozik, hogy a HungaroControl vezetése a Magyar Köztársaság törvényeit és egyéb szabályokat figyelmen kívül hagyva hosszú idő óta kényszeríti a légiforgalmi irányítókat olyan struktúrájú munkavégzésre, amely az érintettek egészségét károsítja és pszichés terhelésüket több esetben az elviselhetetlenségig fokozza, ezáltal a légi közlekedés biztonságát is rendkívül kedvezőtlenül befolyásolja.
Az egyes hírközlő szervezetek jogellenes magatartása sajnos jelentős mértékben csorbította a polgárok hiteles tájékozódáshoz való jogát. A valós tények cinkos elhallgatása pedig szomorú, de egyértelműen igazolta, a nagyhatalmú sajtóguruk jogi, etikai és erkölcsi értékrendjének silányságát, ezért figyelemmel a Btk. 255.§-ában foglaltakra, akár a büntetőjogi felelősség megállapítása is indokolt lett volna.
Az pedig különösképpen dühítő, hogy a több száz ember életét közvetlenül veszélyeztető ügy eltusolásában cinkosságot nem vállaló, a TV kamerái előtt élő adásban a történteket - felelősségtől vezérelten - közreadó megleckéztetetésének szándékától hajtva a HungaroControl buzgó, talpnyaló akárkije rögvest levélben kereste meg a műsor szerkesztőjét, kérve bocsássa rendelkezésükre a sugárzott adás teljes képi- és hanganyagát. Ugyanis – láss csodát – lázasan keresték a jogalapot és a bizonyítékokat, hogy a nyilatkozó ellen, aki véletlenül a Magyar Légiforgalmi Szakszolgálatok Szakszervezetének elnöke, szolgálati titok megsértése miatt büntetőeljárást kezdeményezhessenek.
Felmerül a kérdés: ha a botrányok sokaságától elhíresült Légügyesek, akik - köztudottan, mint mindig - most is igazat mondtak, a szakszervezet elnöke milyen titkot sérthetett?
Azok a boldog 50-es évek! Minek nekünk Unió?
Bárány Balázs Péter
