Az első terepem

Az eset augusztus 8-án esett meg, miszerint Bálinttal elhatároztuk, hogy az aznapi feladat az Etyek-Dunaúj-Izsák-Dunaúj-haza 198 km-es táv lesz. Ő a CV-ral (ASW-19B WL) én meg a M2-vel (Astir CS 77) vágtam neki a feladatnak. Késéssel szálltunk fel, és sokáig tartott az elkapaszkodás, de Etyeknél sikerült kiemelkednem és elindulni, de eközben Bálint már elindult, és Gyúrónál a rossz indulás miatt visszafordultunk, és elindultunk még egyszer immáron géppárba. Egy kis ideig haladtunk együtt, de aztán szétváltunk, és csatlakoztam egy másik géphez. A M4-el (Club Astir II) aminek pilótája Szabolcs volt lebattyogtunk Dunaújig. Az indulásnál még éppen 1300 méteres felhő alap ekkorra már 1600-1650 méterre emelkedett, és az időjárás egésze is javulni látszott. Dunaújvárost elérve szóltam a többieknek, hogy a csevej frekiről áttérek Dunaúj infóra, hogy tudjanak a létezésünkről. Ekkor kaptam a hírt ami másnap erős nyakfájásban jelentkezett, mégpedig hogy r5-ös körben ejtőernyősöket ugratnak. Végül fordulás után pillantottam meg a gépet és a belőle potyogó emberkéket. Itt alacsonyabbra kerültem, de sikerült újra vissza emelkedni és elkezdtem siklani Izsák felé. Ekkor jött be az almulás ami rányomta bélyegét az egyébként is fényes átlagsebességemre, mert hogy jött a gebergés számszerűsítve mint egy 45-50 perc, de itt is sikerült túl lenni a mélyponton és kiemelkedni egészen 1850-ig. És itt az emelkedés közben láttam olyat, amit eddig nem, és amit valószínűleg még sokáig nem is fogok, két ragadozó madár akikkel együtt tekertem befelhőztek. Én nem mentem utánuk, de a felhő oldalán láttam őket távozni. Elindultam tovább és Izsák és Dunaúj között félúton a PDA bemondta az unalmast és lemerült. Ekkor elhatároztam, hogy Dunaújváros Keleti részén megyek el, és hogy nem megyek be megfordulni. Ez után jött az a rész amiért végül is ez az iromány elkészült, mégpedig, hogy a felhők sorba kihagytak és egyre lejjebb és lejjebb kerültem. Mikor már egy 0-0,5 m/s-os bubit próbáltam megcsavarni akkor már meg volt a bizonyos placc, mégpedig az M6-os autópálya mellett egy lehajtó közvetlen közelében, egy volt TSZ központ egyik learatott és tárcsázott óriási területe. De a bubiban való kóválygás közben elsodródtam és egy másik terepet néztem ki magamnak. A terep fölött tekertem amikor is megszűnt az eddig sem túl büszke emelésem és a helyén ott maradt a -2-3 m/s-os merülés. QFE 300 és 400 méter között elkezdtem a már előre kigondolt terv végrehajtását, és lerádióztam Gáborral aki épp ott tartózkodott a közelben, hogy leszállok, ám a tankönyvbe illő tervembe egy kis baki csúszott, mert hogy, a terep végénél ott figyelt egy nagyon, nagyon, nagy feszültségű vezeték amit elsőre oly annyira biztonságosan repültem át, hogy nem álltam volna meg a placc végéig, így tettem még egy spirált, és ez elegendőnek bizonyult a szinte tökéletes leszálláshoz. Amint megálltam Gábor azonnal gratulált is nekem életem első terepre szállásához. A terepről meg annyit, hogy Besnyő községtől délre 2 km re volt (gyakorlatilag a terep egyik széle)  rögtön az M6-os egyik kijáratánál, kb 2*1 km nagyságú learatott és tárcsázott búzaföld volt. Hívtam az otthon maradtakat és 3 óra múlva már otthon meséltem ezt a rövid történetet.

Laktis Balázs