Astir típus repülés

Szóval az Astir tipus, abból is a CS77 fajtájú találkozások, azon belül pedig HA-3472, azaz "M1":
Első két felettébb bölcs megállapitásom:
1., ez a repcsi nem Góbé, nem Ka7 és nem Pirát.  Nagyon nem :-)
2., kb. akkora volt a különbség, mint annak idején átülni a Feliciából az Octaviába. Sokkal hatásosabb kormányok negyedakkora mozdulatra és jóval több lóerő...úgy ég és a föld különbség szinten :-)
Első nap:
Délelőtt a faház konyhájának rendbetétele közben Karsai Bandi beparancsolt a közösségi szobába, mondván, hogy akkor most jön a típusfelkészítés. Ugyan elolvastam már a tudnivalókat, de azért hallottam Bánki Pétertől is még jópár újdonságot. Elmélet után jött az üléspróba. Velem együtt három típusrepülő jelölt volt, ebből kettő /Misi mókus és én/ "méreten aluli" /by Karsai Bandi/  :-)
Szóval beültem a M1-be és eltüntem benne :-)  Mindenféle párnák, ejtőernyő, egy adag ólom és a pedálok nagymértékű átállítása után sikerült megtalálni azt a helyzetet, amikor végre elérhető közelségbe került minden kezelőszerv...Aztán napközben tettünk-vettünk, mert erős volt a szél. De eljött a pillanat, amikor tudatosult bennem, hogy nem fogom én ezt a típusrepülés dolgot megúszni, akárhogy is reménykedtem benne, mint afféle nyúlbéla :-). "Nyúlbélaságom" ellenkezőjéről egy ember bír meggyőzni a reptéren, Bandi. Szóval rámcsukta a dekket, jött a vontatógép és vele együtt a rettegés, hogy jesszusom, most akkor itt semmi cicó, márpedig valamilyen módon a levegőbe kell kerülnöm. Lehetőleg egy darabban... A vontatás kezdete a földön nagyon izgi volt, megtudtam, hogy lehet úgy is haladni a vontatógép után, mint egy jól megtermett boa. Azaz szép nagy S-elések közepette követni a vontatógépet. Pedig olyan szépen leírja az Astir könyv, hogy ilyesmire nem hajlamos a gép.Márminthogy magától... A Margit tényezőt nem vették figyelembe :-). Na, ezt én aztán jól megcáfoltam. Hiába, a kis mozdulatra is számomra szokatlanul hatásos kormányok megtették hatásukat. Aztán amikor M1 úgy gondolta, hogy itt lenne az ideje már elszívódni a stabil talajról, én úgy gondoltam, hogy még egy kicsit lekényszeritem a földre. Szerencsére az Astir nyert kettőnk küzdelmében, igyhát egy vidám szökkenéssel kb másfél méter magasságban találtam magam. Hamár egyszer igy legyőzőtt, gondoltam innen már vissza nem tottyanhatok. Szóval valahogy a levegőben maradtam. Tulajdonképp a második fordulóig sokkos állapotban voltam, addig hergeltem magam a jajistenem effektussal. Ott aztán már kezdtem rájönni, hogy mégiscsak felszálltam, ugyan nem volt stílustiszta sem, de nagyon csúnya sem. Igyhát kissé kisimult lelkivilággal végre jobban oda tudtam figyelni. Leoldás után próbálgattam húzni-nyomni, rájönni a kényelmes trimm pozicióra, stb... és szerettem volna minél tovább fennmaradni, mert a leszállás volt a másik félelmem. De aztán eljött a pillanat, amikor ezt sem lehetett tovább halasztani. Szóval leszálltam. Ez kevésbé volt rossz, mint amire számítottam. Picivel többet kellett volna húzni a boton és akkor akár még tökéletes is lehetett volna. Összességében a típusrepülés első napjának első felszállása nem volt büszke, de annyira rossz sem, mint amire magamtól számítottam.

Második nap:
Családi nap Budakeszin. Rekkenő hőség. Napközben benn a rendezvényen, délután 2-re pedig jött a reptérre a vontatópilóta, Szenes Gábor. Első kör Misi mókusé volt, úgyhogy kaptam egy kis haladékot, hogy minél jobban beparáztassam magam :-)  Aztán időközben fordult a szél, szóval átcammogtunk 33-ra. Leszállt Misi mókus szépen, rendben. Beültem M1-be és már vizuáltam magamban, hogy most akkor mekkora amplitudójú S-elések közepette fogok felszállni? Szerencsére a vontatópilóta "befenyített", hogyha nagyon rossz leszek, simán leoldat. Ezért kénytelen voltam magam összeszedni, a 2. típusvontatás az már nekem is jobban tetszett, bár még ez is messze volt szerintem a szépen kivitelezett felszállás kategóriától. 8 perc küzdős, termikes vontatás után 600 méteren oldottam. Elkezdtünk udvariasan megismerkedni M1-el. El is játszogattam 200 méter magasságot, de hálistennek rámtalált egy méter körüli emelés. Igy nekiálltam gyakorolni a termikelést, az nagyon jó volt. Jól kitrimmelve kényelmes és jól kezelhető volt csavarás közben.Feltekertem plafonig, aztán szépen lassan elkezdtem szivárogni lefelé. A 3. fordulóban nagyon tudományosan jelentettem, hogy futó nyitva-biztosítva. Mintha be mertem volna csukni úgy egyáltalán :-))) Leszállás közben megint sokat variáltam a féklappal, úgyhogy a csuklómat teljesen szétvertem a trimmel, de sebaj, ma vettem a patikában egy csuklópántot a jövőre gondolván. Most megpróbáltam kisebb sebességgel jönni, ez jobban be is vált. Állitólag nagyon szép volt a leszállásom, ezt még én magam is konstatáltam, hogy ez most olyan volt, amilyennek lennie kell egy Astiros leszállásnak.
Szóval a 2. típus felszállás az már sokkal jobb élményt adott, a vontatópilóta szerint is aránylag jó volt.
Tegnap este végre egy kicsit büszke voltam magamra és mivel tényleg jobban is ment a 2. felszállás, igy több volt a sikerélményem is az egész repülés alatt. Mind a 31 perc örömet okozott, ez már valószinüleg bennem fog maradni készség szinten, most majd jön a finomítás.
Megállapították a srácok, hogy most már én is "nájlon-pilóta" lettem. Végre :-)))

Szeretném megköszönni a reptéri lelkes kis csapatunknak, hogy szurkoltak nekem, hogy segítettek és velem együtt örültek, hogy sikerült. Igy az igazi megvalósítani valamit, ha ilyen közösség veszi körbe az ember lányát. Megha van egy olyan Jonathan, aki jobban tudja, hogy én mit tudok, mint saját magam és eszerint pakolgatja az átugrandó lécet.

Szóval köszönöm fiúk és ígérem ha nagyon összemelegszünk az Astirral, úgy rátok termikelek, mint a szél :-)))

Bánkiné Paulinyi Zsuzsa