Első 500 kísérletem

Jól nézett ki a Pünkösd hétfő, a meteor jó időt jósolt, alkalmasnak látszott egy hosszabb távrepülésre. Fel is készültem, logger, PDA távcucc, valamint csodaszép repülőnk, a Discus B WL szárnyait is megtöltöttem vízzel. Mindez kevés időt vett igénybe, klubtársaim segítségének köszönhetően fél11-kor már a starthelyen álltam a repülő mellett, és többen is az eget kémleltük, a jó idő reményében. Sajnos a repülőtér földrajzi elhelyezése miatt az időjárás később indul, de bíztató volt a helyzet, már 11kor élő idő volt felettünk. Az utolsó ellenőrzések után, és az előttem vontató klubtársamat követően gépbe ültem, és vártam a vontatógépet. Meg is érkezett, és indult a vontatás. Az első élmény ekkor érkezett, ezzel a vontatógéppel még idén nem vontattam, és elég későn tudtam mögötte csak elszakadni a földtől. A művelet azért összejött, és hamarosan egy megnyugtató 2m-es emelésben találtam magam. 

 Az útvonal, ami deklarálva lett a rögzítőkben Etyek-Jánoshalma-Békéscsaba-DunaújvárosTWR-Farkashegy. Izgatottam vártam, hogy indulási pozícióba kerüljek, ilyen messze még sosem távolodtam el az otthoni repülőtértől távrepülés során. Egyszer mindent el kell kezdeni... 12:00-kor sikerült is elindulni. A felhőalap még nem volt túl magas, 1600-1700méter, de előttem délre az idő jónak ígérkezett, és a kezdeti gyengébb termikeket letudtam úgy, hogy majd bejavul az idő, és lehet haladni. Utólag visszatekintve, az egész útvonal alatt vártam a jó időt... Talán este 6kor tettem le arról, hogy ma már nem lesz ettől sokkal jobb. :)
  Jánoshalma városát másfél óra alatt elértem, ami nem túl jó részidő, de az 1.1-es termikátlaghoz képest elfogadhatónak tűnt a számomra. Átlagos siklószámom ezen a szakaszon 73 volt.
Fordulást követően a felhőkép elég jónak ígérkezett a folytatáshoz, bár továbbra sem fogtam kiemelkedő termikeket, haladtam előre... Egészen Hódmezővásárhelyig, de utána döbbenten tapasztaltam, hogy az alföldi időjárás a mai napon nem lesz egy sétagalopp. Az addigi 5-10km/h-s nyugatias szelet felváltotta egy 30-38km-es északi szél, ami szétnyírta az összes termiket nekem, ráadásul a felhőkép is csak 2/8-os volt, a kis pamacsok pedig nem túl bizalomgerjesztően hatottak rám ahogy közeledtem feléjük. A vízből is eresztenem kellett, mert egyébként sehogy sem fértem bele a kis buborékokba, de mindet eldobni nem akartam az erős szél miatt. 
 Nagyon lassan haladtam. A visszafordulás látszott az ideális megoldásnak, főleg alacsonyan jut ez az ember eszébe, de egy félperces vízdobást követően egy jó kis emelést találva sokkal optimistább lettem, és realizálva azt a tényt, hogy egy ilyen táv nincs meg küzdés nélkül, folytattam az utamat. Hamarosan elértem a csabai fordulópontot, a helyieknek bejelentkeztem, és örültek is nekem, bár jó ismerősöm hangjából nem véltem felfedezni azt, hogy szívesen lenne a helyemben. Ez a szakasz már csak 66-os átlagra volt elég, 1,3-as átlagemeléssel, és csak 39-es siklószámmal...  Igazából 3 órakkor szerettem volna Békéscsabát megfordulni, úgy számoltam, a hazaútra még 3óra élő idő még rendelkezésemre áll, és legkésőbb 6kor végsikló pozícióba verekedem magam. De sajnos csak 3/4 4kor értem le, és az idő nem volt épp álmaim netovábbja, úgyhogy éreztem, a mai repülésem nem lesz befejezve. Na de ettől a gondolattól vezérelve, hogy minél közelebb kerüljek az otthoniakhoz, el is indultam hazafelé. A szél továbbra is erős volt és északi, a termikek egyre kisebbek voltak, és mentális erőm többször eljutott a holtpontjára. Alacsonyan estem keltem, alig haladtam előre. Előttem a messzeségben még jó idő ígérkezett, de az útvonalon egy nagy leárnyékolt terület volt, amit a Kecskeméti katonák miatt csak délről tudtam kerülni. Egy alacsonyabb pozíciónál kénytelen voltam a maradék vizemet is elereszteni, és így még az emelésekbe beleférve tudtam emelkedni. Ezen a szakaszon volt, hogy a kitérő reptereket kellett már megkeresnem, Matkópuszta, Jakabszállás, Dunaúj jöhetett szóba, egy utolsó nagyobb emelést követően mintegy 40km-ről elkezdtem Dunaúj felé siklani. Az idő már majdnem teljesen kisimult, majdnem fél 7volt, és az emelések inkább csak tartásokká szelidűltek. A nap alacsonyról sütött szembe, és a reptér hatalmas területe csak nem akart a látókörömbe kerülni, először  a távolság, később a magasság hiánya miatt. Sok számolást követően, arra a döntésre jutottam, hogy még a Duna keleti oldalán gondosan kiválasztott terepre leszek kénytelen leszállni, nem kockáztatva a gépsérülést. Végül egy 100x300méteres kukoricaföldre esett a választásom közvetlen a Dunahíd közelében, mintegy 4km-re a reptértől... Biztonságosan leszálltam, egy hosszú és küzdelmes, több mint 7óra repülést követően. Számomra hatalmas élmény volt, tapasztalat szempontjából is sokat ért, az 504km-ből 435-öt teljesítettem. Az utolsó szakasz átlaga már csak 55km/h lett, siklószám 114km/h-nál 42... Szinte gyári paraméter:) Az otthoniak nagyon gyorsan kiértek a szállítókocsival, és rendőri segítséggel sötétedésre már be is pakoltuk a repülőgépet. Igen, a rendőri jelenlét egy betelefonálónak volt köszönhető, aki az 51-es úton haladva felhívta őket, hogy lezuhant egy repülőgép az út mellett...:)  Na de ez már csak apró fűszerezése volt a hosszú napnak.  Köszönöm a lehetőséget. Herczeg Gábor 2011. 06. 13.-i repülése